I.

BOGYAY

nagymadi és várbogyai

Címere:   Kék pajzsban, zöld mezőn, egy, a két hátsó lábán álló és jobbra fordult arany oroszlán, magasba emelt jobb első lábával egy elhárító, védelmező, ezüst görbe kardot tart.

Sisakdísz:  A bal lábán álló és jobbra fordult ezüst daru kerek követ tart a jobb lábával. (Előfordul még egy jobbra fordult, ezüst, sarló alakú hold. A hold emberarcot formál meg.  Siebmacher: Das Grosses und Allgemeines Wappenbuch Ungarns, Nürnberg  72. oldal 57. tábla)

Foszlányok (takarók):  kék-arany, vörös-ezüst.   

(Magyarország címeres könyve /Lieber Armorum Hungarie/ I. Bevezette Andrássy Gyula gr. 1913. Grill Károly Könyvkiadó Vállalat Budapest 84. oldal)

Vallása: Római katolikus.

   Ez az ősi család eredetileg Pozsony vármegyében, a csallóközi Szapon, Nagymadon stb., és Komárom vármegyében Várbogyán (Bogyán) élt, s eredeti neve Bartalos volt.

   1453. május 18-án Bécsben kelt ajándéklevelével V. László király a néhai nagymadi Péter fia Pál, Pozsony vármegyei (Csallóköz kerület) nagymadi birtokrészét a nagymadi Máté fiainak, Bertalannak és Márkusnak adományozza – új adományként -, főleg hadjáratokban szerzett érdemeikért. (MOL Bogyay cs. lt. Q46 jelzet, 70403 .) Nagymad Dunaszerdahelytől 5 km-re DK-re található, ma MAD (Szlovákia). A család egyik előnevét erről a helyiségnévről veszi.

A XV. Sz. végén nagymadi Bertalan utódai keresztnevük elé felveszik a Bartalos vezetéknevet.

BARTALOS nemes nemzetség – Várbogyán:

   Ez a nemes nemzetség a Pozsony vármegyei Csallóközben is (Mad, Fel- és Al-Bár) és másutt is megtelepedő nemes nemzetség (Bartalosnak és Barthalosnak is írják vezetéknevüket). Ez a nemes nemzetség alapította (abból vált ki és osztódott tovább) a többi családi ágat (család nemzetséget), a BOGYAY-val és BERTALANFFY-val egy közös származást (eredetet) hozott létre. (Siebmacher: Das Grosses und Allgemeines Wappenbuch Ungarns, Nürnberg  pótkötet 15. oldal 9. tábla)

A BARTALOS-ok Várbogyán stb. megtartották, továbbvitték a nemes nemzettséget és a mai napig is megtalálhatók leszármazottaik a Csallóközben (Szlovákia) Mad-on és más helyeken. (ld. Siebmacher: ua., mint előbb) Ez ma is helytálló!

   1550-ben a nagymadi BARTALOS SIMON és fiai, Benedek, Péter, János és Máté, a Komárom vármegyei Várbogyán (Komáromtól 30 km-re nyugatra, ma BODZA, Szlovákia) megveszik Eőry Péter nemesi telkét, majd 1563-ban Oláh Miklós esztergomi érsek, nádori helytartó adományt ad erre a várbogyai telekre Bartalos Simonnak és fiainak, Benedeknek, Péternek és Jánosnak – megjegyzendő, hogy Máté is Simon fia volt (MOL Bogyay cs. lt. P61. 2. csomó 474. fsz. és 5. csomó)

   Az nem mindegy, hogy valaki egy birtokot megvesz és adományt is kap rá. Ez jogilag akkor két különböző dolog volt. Meg lehetett szerezni, venni egy birtokot, de a királyi jogokat az adomány adta hozzá. Királyi jogok voltak: a legelő használata, a kocsma-, vágóhíd-, hússzék tartás, pálinkafőzés, malom üzemeltetés, hamuzsírfőzés, erdőbirtokosság stb., tehát egy szélesebb jog volt, és ez az örökletesség szempontjából is lényeges volt!

   A várbogyai birtokról a család felveszi a BOGYAY vezetéknevet, melyet 1608-ban JÁNOS használ BOGYAY BARTALOS alakban, majd a XVII. sz. végén a Bartalos nevet elhagyva, BOGYAY alakban állandósul, és felveszik a „nagymadi és várbogyai” előnevet, melyet a leszármazottak nem mindegyike és nem mindig használta. A következőkben én is csak ott fogom alkalmazni, ahol az illető személyek ezt tették és használták.

   Nagymadi és várbogyai BOGYAY GYÖRGY (1666-1717) édesanyjának, vízkeleti VÍZKELETY ZSUZSANNÁ-nak a testvére, vízkeleti Vízkelety Ferenc mellett kezdte el önálló életét. Ez a vízkeleti Vízkelety Ferenc a kalocsai érsek jószágigazgatója és titkára volt, nála tanult Bogyay György. Akkoriban úgy volt, hogy csak a vitézi élettel nem lehetett sokra menni, mellette – a vagyonszerzés érdekében – mást is kellett tenni. Bár Bogyay György vitézségével is sok nagy adománybirtokra  tett szert. SZAP-i, NAGYMAD-i, VÁRBOGYA-i stb. birtokosként – meghívásra -, az 1680-as évek elején elhagyja a Csallóközt, és Zala vármegyében, SÜMEG városában telepedik le, ahol a veszprémi püspökség sümegi birtokainak provisora (udvarbírája, udvarmestere) lesz. 1688-ban feleségül veszi mezőszegedi SZEGEDY MÁRIÁ-t, néhai csrnelházi Csernel György özvegyét, és kezével megnyeri annak patyi saját, és csernelházi, nagygörbői, karmacsi stb. – férje után maradt – birtokait. 1697. március 5-én nemesi bizonyítványt, valamint Zalahalápra, Puszta- és Újdörögdre, Díszelre és Sármellékre adományt kap. Ugyanebben az évben Zala vármegye alispánja lesz. 1705-ben kinevezik Sümeg várának kapitányává. A XVII. század végén jelentős dunántúli birtokokat szerez, melyeket utódai a XIX. Sz. közepéig birták. Létrehozza, megalapítja a Bogyay család legnagyobb magyarországi ágát (nemes nemzetségét), mely szakadatlanul jön le egészen napjainkig.

   A következőkben bizonyos dolgok megértéséhez ismereteket írok le, és ezért a gyakorló szakemberektől elnézést kérek. Aki szükségesnek tartja, kérem lapozzon!